Az erdélyi fás legelők helyreállítása

 

A fás legelők – elszórt fákkal  teletűzdelt gyepterületek –sajátos európai kultúrtájak, amelyek ökológiai és kulturális szempontból egyaránt értékesek.

A fás legelők többsége a középkorban alakult ki, rajtuk monumentális méretű, évszázados korú fák találhatók. Egyesek akár 900 évesek is lehetnek (a "Kárpátok Vénje" tölgy a Brassó megyei Mirkvásár melletti legelőn).

 A fákat az évszázadok során ezeken a legelőkön az árnyékuk, gyümölcseik, de ugyanakkor esztétikai értékük miatt is megőrizték. A fás legelők ökológiai értéküküket mozaik jellegüknek köszönhetik: élőhelyet biztosítanak úgy az erdei fajoknak, mintazoknak, amelyek a gyepterületeket részesítik előnyben.

Sok ilyen varázslatos kulturtáj található még Erdélyben, de sajnos a hanyatlásuk korát érjük, a fás legelők évszázados fáinak száma évről évre csökken.

Sok ilyen legelő beazonosítható – illetve az egyes fákról található fotók megtekinthetők– az arboriremarcabili.ro oldalon. 

 

Amúgy, egy tágabb perspektívából nézve is érdekesek a fás legelők! Nagyon valószínű, hogy a Holocén földtörténeti kor kezdetén, az utolsó jégkorszak után, körülbelül 11 000 évvel ezelőtt az európai kontinens számos, alacsonyabb területeken fekvő "erdeje" valójában parkszerű (szavanna?) jellegű táj volt.

Frans Vera holland ökológus elmélete szerint (amelyet a Grazing Ecology and Forest History című könyvében fejtett ki),  Európa őskori tájait a növényevő megafauna alakította ki és tartotta fenn.

Az őskori európai erdők nem kizárólag sűrű, sötét, zárt lombkoronájú erdőkből, hanem inkább zárt erdők és nyitottabb, magányos fákkal borított területek (fás legelők) foltjaiból álltak. Ha az ősi természetes erdők kizárólag sötét lombkoronájú állományokból álltak volna, akkor a fénykedvelő fajok nem lennének olyan számosak a jelenben illetve az évezredekkel ezelőtt élt egyedeik maradványai sem lennének olyan gyakoriak.

A 10 000-7 000 évvel ezelőtti alföldi és dombvidéki európai tájat egy mozaikos, erdőkkel, gyepekkel, magányos fákkal takított tájként képzelhetjük el amelyen nagytestű növényevők - őstulkok, bölények,  tarpán lovak, szarvasok, őzek csordái legeltek. 

Ezeknek a nagy növényevőknek a szerepét ma a háziállataink - nevezetesen a szarvasmarhák - vették át.

A mai fás legelőket a háziállatok legeltetése tartja fenn.

A nagytestű növényevők tevékenysége nélkül az öreg fákat a természetes módón megjelenő fiatal fák elnyomnák, az öreg fák legkésőbb néhány évtizeden belül alulmaradnának a fényért, vízért zajló versengésben.

 

2020-ban, 2021-ben 800 kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) illetve bükk (Fagus sylvatica) csemetét ültetünk a a Pando Egyesülettel közösen a nyárádmenti Hodosi-tetőn.

Az 1769-1773 között keltezett térképen egyértelműen azonosítható egy fákkal teli legelő azon a területen, amely jelenleg egy kiterjedt legelő található.